A Galaktikus Birodalom egy diktatúrán alapuló galaktikus kormányzat volt a Galaxis történetében 19 BBY-től 4 ABY-ig, azaz mindössze 23 évig állt fenn, ám mégis hatalmas jelentőséggel bír a későbbi korok kormányzataiban, sokak a modernizáció első lépésének tartják. Habár a Birodalom látszólag az előd, a Galaktikus Köztársaság nyomdokain haladt, valójában az addig ezer évig száműzetésben élő Sith-ek uralmának kezdetét jelentette Palpatine császár vezetésével.

A Köztársaság az utolsó évtizedekre a hanyatló stádiumába lépett. Intézményrendszere elavult, az igazi problémákat már nem tudták megoldani, a szenátorokat az önös érdek vezérelte, a törvényhozás döntésképtelenné vált, a főkancellárok fokozatosan elveszítették befolyásukat, s nagy hatalmi űr keletekezett. A nabooi szenátor, Palpatine ezt tudta kihasználni. Tudta, hogy a kereskedelmi szervezetek okozhatják a Köztársaság bukását, hiszen jelentős befolyással bírtak, hatalmas pénzösszegek forogtak kezeik alatt, s a bürokrácia magját is ők adták, fizették. Darth Sidious-ként az egyik ilyen szervezettel, a neimoidik irányította Kereskedelmi Szövetséggel paktált le, gerjesztve a konfliktust a kereskedelmi útvonalak megadóztatásával. Naboo királynőjét, Padmé Amidalát felhasználva bizalmatlansági indítványt nyújtott be a gyengekezű Finis Valorum főkancellár ellen, s rövidesen a Szenátus őt választotta meg utódjának. Palpatine irányította mindkét szervezetet, a Köztársaságot és a Független Rendszerek Konföderációját. A Klón Háború is az ő hatalmi játéka volt, az egész csak színjáték volt.

Főkancellárként a háború alatt folyamatosan nőtt a hatalma, csorbult a demokratikus rendszer, már ekkor elkezdődött a Birodalom kiépítése. Leszámolt a korrupcióval, s háttérbe szorította a Szenátust. Teljhatalma révén már a törvényhozó hatalom nélkül is képes volt rendeleteket hozni egymagában, s a titkosrendőrséget is kiépítette, a terrorizmusra hivatkozva folyamatosan figyelték a coruscanti szenátorokat és állampolgárokat. Folyamatosan keltette az indulatokat a Jedik ellen egy-egy elszórt megjegyzésével, így amikor Palpatine verziója szerint a Jedik államcsínyt akartak végrehajtani, a közvélemény nem tiltakozott. Új tanítványa, Darth Vader kiírtotta a Mustafaron a szeparatista vezetőség magját, míg a klónok a 66-os parancs értelmében a Jediket gyilkolták le. Palpatine 19 BBY-ben a Szenátus pódiumán győzelemről beszélt és kikiáltotta a Birodalmat.

A Birodalom császára Palpatine lett, abszolutisztikus módon uralkodott. Darth Vader volt az egyik fegyvere, akinek segítségével érvényesítette hatalmát. Már a Köztársaság utolsó hónapjaiban is kormányzókat nevezett ki, de ezúttal az intézményrendszer legfontosabb feladatát ők kapták. A szektorkormányzók (úgynevezett moffok) a császár után gyakorolhatták az igazi hatalmat. A Szenátus megmaradt, ám a birodalmi szenátornak már csak névleg volt hatalma, valójában a helyi mofftól függött. A moffok feleltek a helyi ügyekért, s ez igazán hatékonyan működött, hiszen a bürokrata Köztársaságban még a legkisebb, legtávolabbi ügyeket is a Szenátus elé kellett vinni.

A Birodalom működése értelmében a következő hónapokban az ellenzéki szenátorokat kivonták a forgalomból, kit így, kit úgy. A császárnak nagy pénzekre volt szüksége, ezért nagy mértékben emelték az adókat, valamint beolvasztották a nagy pénzösszegekkel rendlekező kereskedelmi szervezeteket. hatalmas magánvagyonokat koboztak el, a megszállás első hullámában a korábbi szeparatista bolygókat fosztották ki, így szegényedett el Cato Neimoidia, Kooriva vagy Muunilinst. Ennek eredményeként épülhetett ki a birodalmi hadsereg, amely a rettenthetetlen birodalmi rohamosztagosokkal, csillagrombolókkal, AT-AT járművekkel terrort alkalmaztak és hamar vérbe fojtottak mindenféle lázadást, kezdve a szepratisták maradékaival.

Megjegyezendő még Palpatine faji politikája is, a nem emberi lényeket fokozatosan kiszorította a hatalomból. Sok idegen lény kényszerült más bolygókra elköltözni, ahol nem érték hátrányos megkülböztetések. Sok faj elszegényedett, mivel nem is kereskedhettek, így a későbbi lázadás magját ők adták.

Három befolyásos demokrácia-párti szenátor, az alderaani Bail Organa, a koréliai Garm Bel Iblis és a chandrillai Mon Mothma aláírták a Koréliai Egyezményt, mely a megalakuló Lázadó Szövetség alapja lett. A terror ekkoriban fokózodott, több fegyenctelep is birodalmi kezdeményezésre megalakult a Külső Gyűrűben. Az egyre veszélyesebb lázadók a moffokat arra kényszerítette, hogy más ellenségekkel megegyezzenek, így pl. a Birodalom elfogadta a különféle hutt klánok státuszjogait, függetlenségét. A Birodalom fegyverkezésbe kezdett, Rath Sienar tervei alapján megépítették a Halálcsillagot, ami a Galaxis legpusztítóbb fegyvere lett. A császár a yavini csata előtt nem sokkal feloszlatta a Birodalmi Szenátust, ezzel a Régi Köztársaság utolsó intézményét is megszűntették.

Az első törést a yavini vereség hozta meg. Wilhuff Tarkin meghalt, a Halálcsillag pedig felrobbant, rengeteg bolygó állt az immár sikeres Lázadó Szövetség ügye mellé. A következő években felerősödött a Galaktikus Polgárháború, aminek egyik tetőpontja az endori csata volt, ami az Uralkodó és Darth Vader halálát okozta. Ezután több bolygó is fellázadt a helyi moffok uralma ellen és a Birodalom összeroppant. Az ideiglenes vezető, Sate Pestage elbukott, Coruscanton a forradalom sikeres volt. A Birodalom helyén létrejött az Új Köztársaság, az önkényuralmi jelképeket eltávolították, a háborús bűnösöket elítélték. Luke Skywalker vezetésével a Jedik ismét színre léphettek.

A Birodalom azonban túl hatalmas volt ahhoz, hogy örökre eltűntessék. A Külső Gyűrűben több flotta is megmaradt, ám tényleges erőt nem jelentettek, hiszen a flottaparancsnokok egymás ellen harcoltak a maradék erők uralmáért. Egészen addig, míg egy tehetséges chiss admirális, Thrawn összefogta a birodalmi sereget, ám az Új Köztársaság megdöntésére ő sem volt képes. A yuuzhan vongok inváziója során a Köztársaság és a maradék Birodalom egymással szövetségben harcoltak a Galaxist veszélyeztető faj ellen.