Knights of the Old Republic II - The Sith Lords

A nagyszerű díjnyertes KotOR első rész folytatása, azzal a különbséggel, hogy ennek a készítője nem a BioWare, hanem az Obsidian. Az Obsidian egyébként nem egy szerepjáték megvalósításához járult hozzá. A játék először XBox-on jött ki, 2004. december 6-án, majd pár hónap múlva, 2005 februárjában már Window-son is élvezhettük. A játék természetesen az RPG kategóriát képviseli, tehát szerepjáték, döntéseink és cselekedeteink folyásolják be a játék továbbmenetét.

A játék talán történetben laposabb, mint az első rész, de sok újdonsággal bővült. A legalapvetőbb természetesen a Light Side és a Dark Side (Világos- és Sötét Oldal), egy bizonyos ráta között mozog a mutató, ez mutatja, hogy melyik oldalhoz állunk közelebb. Ebben a játékban is - mint elődjében - ládákat fosztogathatunk, szekrényeket törhetünk fel, ajtók kódjait semmísithettjük meg, számítógépek/terminálok segítségével pusztíthatunk el egyes ellenfeleket, tetemeket illetve saját kéz által legyőzött személyek holttestét kutathatjuk át. Tulajdonságaink és képességeink (skill) segítségével erősen hozzájárulhatunk a játékmenethez. Szerintem a legfontosabb képességek a meggyőzés (persuade) és a sebellátás (treat injury), de természetesen mindegyik képesség jár előnnyel... és talán hátránnyal. A harcok szokás szerint körökre vannak felosztva, rengeteg harc-stílussal képezhetjük a főkaraktert és a társakat. Minden fegyvernek van sebzési értéke, tanácsosabb lézerkarddal illetve bármilyen más karddal harcolni, mert ha az ellenfél védőpajzsot ölt magára, ideiglenesen lepattan róla minden lövedék (tehát sugrávető stb.)

Természetesen a KotOR 2-ben is elengedhetetlenül fontos lesz csapattársakat és segítőket keresni, nélkülük lehetetlen végig vinni a játékot, egyrészt, mert olyan képességekkel bírnak, amivel például a főkarakter nem, de harcban és csatákban is el kell a segítségük. Összesen 10 csapattársunk lehet, nem mindegyikük ugyanazt az oldalt képviseli (itt természetesen a Világos és a Sötét Oldalra célzok), de mindegyikük a főkaraktert segítik és támogatják, néha még ötleteket is adnak, de negatív tulajdonság, hogy sajnos a második részből kitörölték a társakkal való beszélgetéseket (az első részben jószerivel mindenkivel elbeszélgethettünk az adott társunk múltjáról), persze a lényegesek megmaradtak. Fontos megjegyezni, hogy a 10 csapattársból csak 2-t választhatunk ki, azokkal mehetünk végig, de ha adott a körülmény, leváltatjuk őket egy másikra is. A grafikát illetően talán kicsit elmósodottabb a játék, mint az előző rész. Egyes NPC-k, szereplők ruházata teljesen olyan, mintha belevarták volna a testébe, némely szeme is elmósodott, az ajtók mintázata is olyan torz... de azért lényegében jó a grafika is, egyesek szerint a játék hasonlít kicsit a régi Lucas-féle trilógiára, minden olyan sötét és hideg, sok a megoldatlan gondolatmenet... a háttérzene is jó, pont az adott körülményekhez illő, ha valakivel (valakikkel) harcba bocsátkozunk, akkor egyből olyan zene ugrik be, ami csatához illő. Minden egyes leölt ellenfelért jár XP (Experience Points), ha elérünk egy adott XP-mennyiséget, szintet ugorhatunk. Általában legtöbb XP-t akkor kaphatunk, ha taktikai és logikai feladatokat oldunk meg (tehát nem öldösünk) ekkor nem ritka az 1000 XP jutalom (!) is. Egyébként észrevettem, hogy a 2-ben sokkal több XP-t szerezhetünk egy csatában, mint az első részben.

Persze a KotOR II sem lehet meg Bug-ok nélkül. A legtöbbet már próbálják javítgatni, a legismertebb talán a Korribani, ez a bug viszont előnyös a Sötét Oldalt végigvivő játékosoknak: a rejtett templom egyik kamrájában egy holttest megérintésére mindig 2 Hssis sárkány jelenik meg, ez a folyamat mindig ismétlődik, ha többször megérintjük, ezzel szép számmal nővelve az XP pontjainkat. A negatívum az, hogy a játék betöltésére sok időt kell szánni és a legbosszantóbb, hogy gyakori esetekben minden további nélkül kifagy.

Újdonságnak számít az Influence (befolyás)-rendszer. Sok csapattárs követheti az eseményeket, ilyenkor kommentálják a történéseket és ekkor szerezhetünk náluk befolyást (+ jel, ha nőtt, - jel, ha csökken a befolyás), egyébként a befolyásolással változik az is, hogy melyik oldalhaz tartoznak (Világos vagy Sötét). Ha elegendő befolyásunk van egy adott csapattárs felett, elbeszélgethetünk velük, sőt! ha van elég befolyásunk, akár Jedit is (ha a Sötét Oldal megrögzött követői vagyunk, akkor Sithet) faraghatunk belőlük. Fontos tudni, hogy a Sötét oldal felé hajló csapattársak sokban nem értenek egyet velünk, ha Világost követünk, de ugyan ez jellmező ellenkező esetben. A játék még új Jedi-trükökkel bővült, a legjobb, hogy Mesteri lézerkard-technikákat is eltanulhatunk. Új bolygókkal is bővült a játék, ilyen pl. Telos, Onderon és Dxun és Nar Shaddaa, réginek számít Dantooine és Korriban, ezek már megmutatkoztak az előző részben is. A felsoroltak közül Nar Shaddaa a legösszetettebb, de mindegyik pálya igényel pár órát/napot a teljes végigviteléhez. A végső pálya Malachor V, a háborúk kirobbanását okozó kis szikra, egy Sötét Oldaltól megromlott bolygó. Természetesen más fajok is megmutatkoznak a játékban (szóval nem csak ember), a leggyakoribb a polipszerű Quarren, a fejcsápokkal rendelkező Twi'Lek, a zöld bőrű Duros, az agyaras Aqualishok, a hüllőszerű Trandoshanok és néhol még a zenész Bith-ek is.

A történet szerint 5 évvel az első rész után (3951 BBY) járunk, a Jedi Polgárháború jól megritkította a Jedik sorát, jószerivel kipusztultak. A Dantooine-i Jedi Enklávé romokban hever, a Coruscanti Jedi Templom is üresen áll. Vannak még néhány tucatnyian Jedik, de azok visszavonultak és már nem tekintik magukat a Rend tagjának. A Sithek egyre előrébb nyomulnak, de az igazi Nagyurat nem ismerik. Történetünk azzal kezdődik, hogy a roncshalmazból álló Ebon Hawk besodródik a Peragus nevű bányatelep bolygóra, fedélzetén a Száműzöttel (főkarakter) aki már nem tagja a Rendnek, száműzték... és csak ekkor kezdődnek a bonyodalmak.

Egy szó mint száz, a Kotor II alapjaiban véve jó játék, sok mindenben tér el az első résztől, de ugyanennyire sok újdonsággal is bővült. Vannak, akiknek tetszik a játék és vannak olyanok is, akiknek nem. De azért megéri végig vinni...