• Írta: Kevin J. Anderson
• Fordította: Szántai Zsolt

Thrawn admirális és C'baoth Mester, az őrült Sötét Jedi-klón halott. Végre megkezdődhet az Új Köztársaság konszolidálása. Luke a Birodalom által lemészárolt Jedik leszármazottaiból, és más, az Erőt ösztönösen birtokló emberekből újjáéleszti a Jedi Lovagrendet, hogy az Erő segítségével támogathassák a köztársaságot. Han és Csubi diplomáciai feladatot kap: a Kessel kereskedőbolygóval kell kapcsolatot kialakítaniuk, ám ehelyett rabszolgaként a bolygó szörnyekkel teli fűszerbányájába kerülnek. Eközben a Birodalom egyik utolsó fennmaradt kutatóállomásán a galaxis egy feketelyukak által határolt, eldugott szegletében Qwi Xux, a zseniális tudós megalkotja minden idők legszörnyűbb fegyverét, a Napzúzót, melynek pusztító ereje mellett még a Halálcsillag is eltörpül. Az események kiszámíthatatlan láncolata végül egy helyre sodorja a felkelők legendás vezetőit és ismét az ő kezükbe helyezi a galaxis sorsát...

Nos ez a könyv akár a Star Wars saga tizedik epizódjának is felfogható, ugyanis a Timothy Zahn könyveinek, a Tharwn-trilógiának a folytatása. A történet 11 BBY-ben játszódik, mikor látszólag a Birodalom utolsó tartalékai is megadták magukat. A könyv sokat foglalkozik az Erő fogalmával, magyarázza is a dolgokat az észszerűség kedvéért. A történet alapvetően három cselekményszálon fut: 1. Han és Chewbacca, 2. Leia, 3. Luke. A történet szempontjából roppantul érdekes, hogy megismerhetjük a Halálcsillag tervezőjét, és döbbenten halljuk, hogy azt a gigászi méretű állomást eredetileg nem a pusztításra szánta, hanem békés, gazdasági eszközre, amely elavult, lakatlan bolygók belső magját robbantja fel, hogy értékes nyersanyagokhoz jusson. Érdekes. Bár így szerintem ütközik Lucas történetével, a második epizódban. Mindnekinek ajánlom a könyvet, én várom a folytatást, amit a Szukits kiadó várhatóan nemsokára ki is ad.